Legendák nyomában - Tell Vilmos
2011. augusztus 13. írta: Nokri

Legendák nyomában - Tell Vilmos

Adódott a lehetőség, ha már az előző posztban a svájci államalapításról írtam, akkor megemlítsem legnagyobb nemzeti hősüket, Tell Vilmost is. Ráadásul voltam olyan szerencsés, hogy ellátogathattam Altdorfba, Tell Vilmos falucskájába, ahol az egész történet kezdődött...
Tell Vilmos szobra Altdorfban
Tell Vilmos éppen abban a korban élt, amikor a három őskanton összefogott a Habsburgok ellen. Ez az az időszak, amikor a császár, Habsburg Rudolf könyörtelen intézőkkel szedette be az adót a svájciaktól. Az egyik ilyen gyűlölt helytartó Herman Gessler volt, Uri kanton kormányzója, aki arról volt nevezetes, hogy póznára akasztotta a kalapját Altdorf piacterén és elrendelte, hogy mindenki, aki arra jár, süvegelje meg e hatalmi jelvényt. 
Egy helybéli vadász - ki más, mint Tell Vilmos - azonban elmulasztotta a kötelező tiszteletadást, aminek az lett a vége, hogy a helytartó elfogatta. Egy korábbi találkozásuk a havasokban azonban úgy felhergelte Gesslert (ekkor ugyanis Tell félni látta a hiú hatalmaskodót), hogy elrendelte: lője le az almát fia fejéről. A történet e részét azt hiszem mindenki ismeri. Tell, biztos, ami biztos, két nyilat tett a zekéjébe, ha az elsővel netán eltalálná a fiát, legyen mivel lelőnie Gesslert. Schiller így ír erről drámájában:
"E másik nyíl neked volt szánva, ha
Az első fiamat találta volna
- S ezt aztán nem hibáztam volna el"
A siker azonban nem szállhatott Tell Vilmos fejébe, mert a helytartó azon nyomban őrizetbe vetette és hajón át akarta szállíttatni Axenstein börtönébe. A tavon viszont óriási vihar tombolt, a kormányosok pedig elvesztették uralmukat a hajó fölött. Mivel Tell rettenthetetlenségéről volt híres, eloldozták és arra kérték, vezesse biztonságos helyre a hajót. Ő azonban a part közelében kiugrott, Gessler és emberei pedig a hajón maradtak. Bár túlélték a vihart, a híres vadászt már sehol nem találták. Pedig ő nem is volt olyan messze! Tudta, milyen úton jár a helytartó a várába, és Küssnacht közelében lesben várta, amíg felbukkan. Amikor meglátta, kilőtte tartalék nyílvesszőjét, mely ezúttal áthatolt a gonosz Gessler szívén. "Ez Tell lövése volt" - mondta, és kilehelte a lelkét.

Sokan vitatják, hogy ez a történet valóban megtörtént-e!? Francois Guilliman svájci történész 1607-ben egy magánlevlében úgy vélte, az egész legenda "csupán kitaláció, amelynek célja, hogy tovább növelje a gyűlöletet Ausztria ellen".
Schiller, aki 1804-ben megírta drámáját Tell Vilmosról, sohasem járt Svájcban, az országra vonatkozó tudását lényegében egy francia forradalom idején született Svájc történelme (Johannes von Müller) című könyvből merítette. (A drámából később Rossini írta meg operáját 1829-ben).
A történet azonban igazolódni látszik, mert előkerült az az okmány, ami az 1291-es szövetséget pecsételi meg... 

De ki tudja?

A bejegyzés trackback címe:

http://feljegyzeseksvajcbol.blog.hu/api/trackback/id/tr186282074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.