Irány Svájc
2015. szeptember 18. írta: Nokri

Irány Svájc

folytatásos teleregény

iranysvajc.jpgLassan három hete, hogy begurultunk a magyar rendszámos autóinkkal abba a zürichi utcába, ahol most lakunk. Őrült pakolás, két nap utazás, majd lassú kidobozolás van a hátunk mögött. Előttünk pedig egy új élet, még sok-sok doboz és számos kihívás.

Egy heti internetmegvonás és még egy hét jajjnemérekrábejegyzéstírni után ma eljött az idő. Olvassátok a kötözésről és annak előzményeiről a beszámolómat. Több részletben készül, hogy érezzétek, milyen hosszú és kimerítő időszak után vagyunk mi is. :)

Dobozos élet

Hogy fér be az életünk ebbe a kisteherautóba? És mennyi doboz kell hozzá? Be kell vallanom, alábecsültük a dolgot. Költöztünk már, persze, tudtuk, hogy a végén vannak a meglepetések, de úgy gondoltuk, tudjuk már ezt annyira, hogy ne aggódjunk. Ez a taktika egészen az utolsó hétig jónak is tűnt, de addigra annyi elintézendő ügy és elmaradt pakolás halmozódott fel, hogy hirtelen pánik fogott el bennünket. Szerencsére a férjemmel teljesen ellentétesen működünk. Az utolsó hét elején én pánikoltam, ő próbált úrrá lenni a dolgon, a végére pedig fordult. Ez volt végül a szerencsés felállás, hihetetlen mennyiséget tudtam kis időn belül valamilyen dobozba beszuszakolni, csak közben a fülemet kellett jó erősen bezárni, hogy a pesszimista hozzászólások (nincs elég doboz, nem fogunk beférni az autóba stb.) ne legyenek rám hatással.

Mondanom sem kell, hogy végül befért minden! Ebben persze nagy szerepe volt David (férjem) remek ötletének: felbéreltünk két pakoló pasit, hogy szakszerűen és gyorsan levigyék az emeletről a dolgainkat és azt berakják a furgonba. Így volt végül 3 és fél óra az egész projekt. 

Ez az utazás előtti este volt, még egy utolsót a lakásban aludtunk, a furgon pedig szüleim házának kertjében pihent. Amúgy is apukám vezette kis Svájcig, az volt az ismerkedés estéje.

Az ügyintézés sötét bugyrai

Nem lehetsz elég felkészült - ezt tanultam a magyar bürokrácia mélyebb megismerése után. És igen, megint beleestem abba a hibába, hogy biztosra mentem. Utánanéztem, mit, hol és hogyan lehet elintézni. Kiszámoltam a - szerintem - lehetséges leglassabb időt, és nekivágtam. De amit ott találtam, arra senki nem készített fel!

Az első legfontosabb elintézendő ügy a nevem megváltoztatása volt. Nem egy nagy dolog, az asszonynevemet rövidítettem meg, hogy Svájcban ne kelljen folyton magyarázni, betűzni és nem érteni, kit szólítanak. Anyakönyvi hivatal pipa, új házassági anyakönyvi kivonatra várok... kb. másfél hónapot. Három héttel az indulás előtt jött meg, ami azért volt necces, mert az új név miatt kell új:

  • személyi
  • lakcímkártya
  • jogosítvány
  • forgalmi
  • törzskönyv
  • útlevél

okmany1.jpg

                                                               Kép: hajduhadhaz.hu

 

Abban már biztos voltam, hogy személyit nem csináltatok, hiszen úgyis le kell adnom az országból való kijelentkezésnél, de a többi muszáj volt. Az útlevelet 2 hetes sürgősségivel csináltattam, 4 nap alatt elkészült (ekkor azt hittem, minden ilyen simán megy majd). A többihez pedig bevetettem magam egy okmányirodába, és amíg meg nem lett mind, ki sem jöttem. Otthagytam persze egy vagyont, de ez ilyenkor már a legkevesebb. A jogsira azt ígérték, hogy kb. egy hét, hát nem. Még jó, hogy visszakértem a régit. Kb. egy hete küldték ki (Budapestre)...

De ez csak a kezdet volt! Ott volt még az egyéni vállalkozásom. A könyvelőm felszívódott, így kénytelen voltam magam ügyfélkapuzni és megszűntetni a vállalkozást. Nem mondom, hogy egyszerű feladat volt, itt jöttem rá, hogy a digitális világ és az adóhivatal két külön fogalom. Van program, ami fut, vagy nem. Windows 10-zel biztos nem. Mindenesetre pár napot eltöltöttem ezzel, az utolsó pillanatra lett kész. Ez amúgy azért volt fontos, mert az önkormányzati ügyintéző szerint a kijelentkezés után lehet (vagyis biztos), hogy gondot okoz majd a megszűntetés, mert nem lesz sem személyim, sem lakcímkártyám sem semmi, ami alapján ki tudják nyomozni, hogy én azonos vagyok magammal. Ehhe.

A budapesti lakással kapcsolatban is belefutottunk egy nagyon kedves történetbe. Mivel kijelentkezünk a lakásból, de az továbbra is a miénk, adózni kell utána. Az önkormányzat adóhivatala tűnt megfelelőnek az ügy elintézésére. Nekik viszont foglamuk sincs, hogy az ingatlan valóban hozzánk tartozik-e vagy sem, mert vásárláskor a földhivatal nem árulja el nekik. Nekünk kéne. Erről viszont mi sem tudtunk. A lakcímkártyán viszont ez a cím van, amihez kellett adásvételit mutatni. Ez csak a szomszéd iroda. Még most sem igazán értem, hogy van ez.

És végül a kijelentkezés. Bevallom, kétszer mentünk. Egyszer a hét elején. Volt időnk, gondoltuk, most vagy soha. Ja, azt most nem, mert akkor elveszik a lakcímkártyám, és nem kapok újat azonnal (külföldi cím felirattal), 21 nap az ügyintézés. Már megint adtam az értetlent: de hát amikor az új nevemmel kellett lakcímkártyát cserélni, 2 perc alatt laminálták az újat. Most azt miért nem lehet? Aha, hogy az más, mert ez most külföldre költözés. Aha. Tehát a címet azt be lehet gépelni, azt, hogy "külföldi cím", azt nem. Hmm..

Szóval ahogy a hölgy mondta, pénteken 2-ig van ügyfélfogadás, menjünk vissza akkor. Mi 11-kor ott csücsültünk. Információs bácsi kedvesen segít: most ez hosszú lesz, előttünk egy 5 tagú család vár honosításra, legalább még két óra hosszat bent vannak, jöjjünk másik napon. Bár arra is rákérdeztem, hogy minden ügyintéző ezen dolgozik-e, de gyorsan csöndben maradok, mert most csak egy hölgy foglalkozik ezzel a részleggel, a többi nyaral, szül, fagyizik, mittudomén. Nem erőltettem ezt tovább, mondtuk, hogy akkor visszajövünk 1-re. Háát, nem a legjobb, akkor már nem fogadnak új ügyfelet. Na akkor már kicsit kezdtem pirosodni (2-ig van ügyfélfogadás, vagy nem?), de épp csak annyira, amennyi még jól áll. Addig dumáltam lukat a pasi hasába, míg eltűnt és egyszer csak kijött, hogy menjünk vele. Egy "hátsó" asztalon kb. tíz perc alatt az ügyintéző lepecsételt és aláírt minden papírunkat vagy ötször, lefénymásolta majd elvette a papírjainkat. A család addig ott ült szépen fegyelmezetten a normális asztalnál. A kollégák pedig jöttek-mentek, senkinek semmi dolga, mindenki megállt Icukánál, a mi ügyintézőnknél, hogy szóljon, fasírt is lesz, meg Zsófi hozott sütit, ne egyen túl sokat ebédre. 

Remélem, jól sikerült az a péntek munka utáni buli az önkormányzat dolgozóinak! Rosszul érintene, ha bárki is a sarokban ülve unatkozott volna!

Folyt.köv.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://feljegyzeseksvajcbol.blog.hu/api/trackback/id/tr167798736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.