Az ügyintézés sötét bugyrai 2.0
Mindig úgy gondoltam, hogy Magyarországon elintézni valamit nem könnyű, de nem is lehetetlen. Sokszor értek már meglepetések, de lelkiekben fel voltam készülve váratlan eseményekre. Türelem kell, nagyon sok és kitartás. Ha levelet írsz, fel is hívod őket, ha felhívod őket, másnap is, jövő héten is, egészen addig, amíg valami nem lesz. Vártam én már 20 (!!!) percet telefonban az oepnél, de intéztem már el 10 perces ügyet kicsit több mint fél év alatt.
Ami viszont most történt, felülír mindent! Már kilencedik hónapja lakunk Svájcban, amit megelőzött - és erről részletesen be is számoltam itt - a kijelentkezési procedúra és egyéb nyalánkságok. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor a kijelentkezéskor az ügyintéző pofavágások közepette fennhangon nyugtatta magát, miszerint neki ez az utolsó napja, őt már semmi sem érdekel stb. De az soha nem jutott volna az eszembe, hogy...
A levél
Minap, amikor anyukámmal beszéltem, közölte velem, hogy ne aggódjak, a gyerek oviját elintézte. Nem is értettem, mire gondol, mikor kiderült, hogy kaptunk egy levelet, miszerint a gyerek óvodaköteles korba lép augusztusban és jelentkezzünk. Ez pedig beindított egy lavinát. Mert ugye, miért is érdekelné őket, hogy az én külföldön élő és ott regisztrált gyerekem Magyarországon elérte az ovis kort? Csak egyvalami miatt...
A lakcímkártya
Mikor az önkormányzatnál tavaly augusztus végén kijelentkeztünk, azt mondták - már akkor nem értettem, miért ilyen sokat kell rá várni -, hogy 20 napon belül megkapjuk az új lakcímkártyát "külföldi cím" felirattal. Persze nem kaptuk meg, nemhogy 20 nap alatt, de 9 hónap alatt sem. Emiatt elkezdtem kicsit utánaásni a dolognak. Első naív reakcióm az okmányiroda központi email címére írott levél volt, amire azóta válaszolnak (jó hosszú levél lehet). Ez tehát nem volt elég, és mivel innen még nehezebb kapcsolatba lépni velük, mint otthon, pedig ott sem egyszerű, segítséget kértem. Ez a segítség pedig a levél megérkezte után tudott csak igazán az asztalra csapni.
A fiók
Amely asztalnak a fiókjában ott lapult elintézetlenül a mi kijelentkezési lapunk...
És ki küldi tovább minden hatóságnak az információt, hogy itt lenne kérem valaki, aki külföldön folytatná tovább az életet? Na ki? Talált, süllyedt!
Egy pillanat törtrészéig elgondolkodtam azon, hogy ha csak minden második ügyintéző ilyen alapos, akkor... de a gondolat egyszerűen nem tudott végigfutni, nem talált utat magának.
